Ha tovább megyünk, miután megtaláltuk az alkalmazandó egyezményt, akkor egy adott adóegyezmény alkalmazása során 2 fontos kérdést kell eldöntenünk: az illetőséget, és az adóztatás jogát.
3. az egyezmény alkalmazásához melyik ország illetőségét kell megállapítani
Minden egyezményen belül vannak illetőségi szabályok, de nem kell őket mindig alkalmazni. Csak akkor van szükség az úgynevezett 'tie-breaker' szabályok alkalmazására, ha mindkét, az egyezményben részes állam belső joga alapján belföldi illetőségűnek tekintené a magánszemélyt.
Mik is ezek a tényezők, amik egy adott országhoz való szorosabb kapcsolódást jelzik? Általában a következők:
- állandó lakóhely
- életvitel központja
- szokásos tartózkodási hely
- állampolgárság.
És ha mindezek alapján mégsem sikerülne eldönteni, akkor a két ország hatóságai megállapodással rendezik a kérdést.
Ha csak egyik ország tekinti belföldi illetőségűnek a magánszemélyt, akkor az egyezmény illetőségmeghatározási szabályait nem kell alkalmazni!
4. melyik országnak keletkezik adóztatási joga az adott jövedelem tekintetében.
Mikor már az adóegyezményen belül alkalmazandó illetőséget is sikerült meghatároznunk, akkor már csak azt kell megállapítanunk a magánszemély által megszerzett egyes jövedelemtípusok tekintetében, hogy hol lesznek adókötelesek.
A kiküldetések során általában egy munkaviszony keretében külföldön végzendő munkáról beszélünk, ezért az egyezmények a nem önálló tevékenységből származó jövedelemről szóló cikke alkalmazandó. Ez egyezménytől függően a 14. vagy 15. cikkely.
Önálló tevékenység esetén például a korábban megkötött egyezményeink tekintetében az önálló tevékenységről szóló cikke, az újabbak esetében pedig a vállalkozási nyereségről vagy a nem önálló tevékenységről szóló cikke alkalmazandó. Attól függ, hogy melyik cikket kell alkalmazni, hogy milyen jellegű az elvégzett munka.
Az egyes jövedelemtípusok adóztatásáról szóló cikkekben vagy az illetőség államába vagy a tevékenység végzés államába, vagy valamilyen más ismérv alapján meghatározott állambe kerül az adóztatás joga.
Az adóztatás joga azt jelenti, hogy csak annak az országnak van joga adóztatni egy jövedelmet, amelyikhez az adóztatás joga került. Némely esetekben előfordul, hogy az adóztatás joga az illetőség és a forrás országa kozott megoszlik, mint pl. az osztalék esetében.
Feltehetjük a kérdést, hogy az adóztatás joga akkor azt is jelneti, hogy a másik országnak nincs joga adóztatni? És valóban, ezt az esetet úgy is szoktuk hívni, hogy 'fekete lyuk'. Az az ország, ahova az adóztatás joga került nem adóztatja a belső jog alapján azt abizonyos jövedelmet, a másik érintett országnak pedig nincs rá joga. Vagyis a 'maradékelven' adóztatás nem működik!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.